Azt hiszem, magától értetődő, hogy tanuláskor a figyelem irányítása és folyamatos fenntartása igen fontos tényező, ezért vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Figyelmünknek a megfelelő dolgokra való irányítása – később részletesen szó lesz arról, hogy tanulás közben mire is kell alapvetően irányítani a figyelmet – sok tanuló számára nem egyértelmű dolog.
Ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem elegendő a szükséges dologra figyelnünk, hanem ezt a lehető leghosszabb ideig folyamatos fenn kell tartani, akkor látható, hogy ezt a gyakorlás mellett a külső és belső körülmények megteremtésével érhetjük el leginkább. Beláthatjuk, hogy nem lehet eredményesen figyelni, ha közben velünk szemben megy a TV, vagy a szobában kedvenc zenekarunk legújabb lemeze bömböl.
A külső és belső körülmények jelentőségét még részletezve tárgyaljuk.
Vegyünk egy egyszerű példát: Keressen a közvetlen közelében öt piros dolgot!
... meg van?
Idézze fel hogyan csinálta, és vegye észre, hogy miközben körbenézett a piros szín után kutatva, azok szinte előugrottak a környezetükből. Ugyanezt természetesen megtehetjük,a kék, a zöld, vagy esetleg a szögletes, a gömbölyű, stb. dolgokkal is, vagyis amire figyelünk, azt az érzékeink előtérbe hozzák. A figyelem tehát szelektív. Ugyan így működik figyelmünk, amikor egy hangzavarból meghalljuk a számunka fontos hangokat, vagy egy tömegben felfigyelünk az ismerős arcokra. Az előző egyszerű példa egy másik fontos dologra is rámutat, arra, hogy a figyelem irányítható, vagyis a számunkra fontos dolgokat tudjuk kiszűrni a ránk zúduló információk tömegéből.
A figyelem irányítása az "értő" olvasás szempontjából igen fontos, mivel olvasás/tanulás közben fel kell ismernünk az információ belső szerkezetét, kapcsolatait, továbbá meg kell találnunk azokat a pontokat, melyeken keresztül az új információ kapcsolódik a saját korábbi ismereteinkkel, tapasztalatainkkal. Ha ez nem sikerül, a tudásunk gyakorlatilag értéktelen marad.
Tanulás közben háromféleképpen juthatunk információhoz:
1. Látás útján, vizuálisan
2. Hallás útján (halljuk, vagy elmondjuk)
3. Kinesztetikusan, vagyis tapintjuk, érezzük az információt
Nos, attól függően, hogy egy adott személyre mi a jellemző három különböző típusú embert különböztetünk meg. Ennek megfelelően lehetnek köztünk vizuális, auditív és kinesztetikus alkatok. A vizuálisak a képek, az auditívak a hangok, a kinesztetikusak pedig az érzések világában mozognak otthonosan. A valóságban ezek természetesen nem ilyen egyértelmű kategóriák, sőt sokunk esetében nem is lehet egyértelműen meghatározni ezt a dominanciát. Például, ha a naplementében gyönyörködöm, és tetszik, nem lehetek nem vizuális, vagy ha szeretek hangversenyre járni, akkor bizonyára fejlett auditív képességeim is vannak. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy ezen dominanciák mindegyike megtalálható mindnyájunknál, és az adott helyzettől függően helyezzük előtérbe egyiket, másikat.
A hatékonyság szempontjából igen fontos, hogy a felsorolt információszerzési módok közül minél többet alkalmazzunk egyszerre, amikor tanulunk. Néha, amennyiben helyesen kombináljuk a fenti technikákat, az információ akár közvetlenül is beépülhet a hosszú távú memóriánkba.
gptr.
