Fontos dolog, hogy tanulási képességünk fejleszthető, vagyis meg tanulhatunk tanulni. A hatékony tanulási módszerek ugyan úgy megtanulhatók, mint a biológia, történelem, vagy a matematika, vagy fizika. Csodálatos dolog, hogy ha egyszer megtanultuk azokat a módszereket, melyek számunkra optimális eredményt biztosítanak, akkor minél többet tanulunk, annál könnyebben tudunk tanulni.
Sok mindent tudunk az agyról. Az egyik legfontosabb, hogy a jobb és a bal agyfélteke működése alapvetően eltér egymástól. Azt is tudjuk, hogy az eredményes tanulás eléréséhez, mindkét agyféltekénket meg kell dolgoztatnunk, méghozzá úgy, hogy azok egymással is szinkronban működjenek, „összedolgozzanak”.
Másik érdekes dolog, hogy a két agyfélteke legjobb működéséhez látszólag egymásnak ellentmondó állapotok szükségesek: a bal agyfélteke, amely a logikus gondolkodásért, az értelmezésért, kiértékelésért felelős a legjobb hatásfokkal egy ellazult, „relaxált” állapotban működik, ami egy nyugodt, mondhatjuk elalvás előtti állapot, miközben nagyfokú figyelem összpontosítás szükséges.
Ez még talán nem is tűnik annyira ellentmondásosnak, de ha hozzátesszük, hogy az elolvasott, vagy hallott információt meg is kellene jegyezni, méghozzá hosszútávon, ezért pedig leginkább a jobb agyfélteke a felelős, akkor első látásra zavarosnak tűnhet. A jobb agyfélteke jobban szereti az érzelmileg „feldobott”, kissé túlfűtött, talán mondhatjuk izgatott állapotot. Akkor hogyan is állunk?
Egyszerre kell nyugodtnak, lazának lenni, mármint olyan lazának, hogy már-már elalszunk, miközben éberen figyelünk, hogy a nagy figyelembe belefáradunk, és legyünk ráadásul lelkesek és örömködjünk?
Pontosan így van. Ebben nincs semmilyen ellentmondás, és a tanulási módszerek, technikák jelentős része kizárólag arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan juttassuk magunkat minél egyszerűbben és gyorsabban a fentiek szerinti „tudatállapotba”, mivel a tanulás szempontjából ez a legmegfelelőbb agyműködés.
Hogy mennyire nem ellentmondásos a fenti állapot, azt röviden megmutatom. Biztos vagyok benne, hogy már mindenki átélt a következő helyzethez hasonlót: Képzeljük el, hogy a tengerparton fekszünk egy napozóágyon, ebéd után, és remekül érezzük magunkat. A szemünk behunyva, vagy lehet, hogy csak bambán bámulunk valahova, miközben érezzük a napfény kellemes melegét. Még az is lehet, hogy közben olvasgatunk valamit, tehát nagyon-nagyon lazák vagyunk. A tenger hullámainak hangja, mintegy kellemes háttérzene, tovább fokozza nyugalmunkat.
Persze nem minden hétvégénket töltjük a tengerparton, ez egy örömteli esemény, ezért ez végtelenül jó érzésekkel tölt el. Még azt is mondhatjuk, örülünk, hogy itt lehetünk. Egész testünket átjárja egy jóleső örömérzés. Egyszerre van jelen egy laza nyugalom, és egy felfokozott érzelmi állapot.
Ha ekkor történik valami, ami felkelti a figyelmünket, például elmegy előttünk valaki, akire felfigyelünk, akit érdekesnek találunk, odagurul egy labda, vagy észreveszünk a távolban egy vitorlást, ami számunkra érdekes biztos, hogy egész életünkre megjegyezzük. Megfelelő körülmények között akár egyetlen alkalom is elegendő, hogy hosszú időre, akár örökre megtanuljunk valamit.
Mi is kellett?
- ellazult állapot (napfény, a hullámok hangja…)
- figyelem, összpontosítás (a figyelmünket felkeltő esemény)
- érzelmekkel, kizárólag jó érzésekkel teli állapot.
És még egy fontos dolog, amiről eddig nem esett szó, az eseményhez legyen közünk, legyen a sajátunk, valamilyen módon kapcsolódjon hozzánk, mert a számunkra érdektelen, közömbös dolgokat elfelejtjük.
gptr.
