Bevezető.
Az elmúlt évek során több szempontból tanulmányoztam az emberi gondolkodást, az információ feldolgozásának módszereit, valamint a tanulás folyamatát. Ha őszinte akarok lenni, ezek a kérdések valójában mindig is érdekeltek. Elolvastam minden elérhető tanulmányt, meghallgattam minden létező előadást az NLP, az agykontroll, az önfejlesztés, önnevelés témájában. Próbáltam megfejteni, miért van az, hogy az egyik embernek könnyedén sikerül az, ami másoknak akkor sem, ha lényegesen több energiát fektetnek bele? Miért van, hogy egyesek, látszólag sokkal könnyebben, boldogabban élnek, nyilvánvalóan alacsonyabb adottságok birtokában is, mint mások.
A siker bombabiztos receptjeit számos sikerkönyvben megtaláljuk. Az interneten tolonganak a siker tanácsadók, akik mind, mind önzetlenül segítenek. Nem is kívánok beállni a sorba, és további „hogyan legyél milliomos egy hét alatt” típusú tanácsokat osztogatni. Sőt, senkinek sem szeretnék tanácsokat osztogatni, csupán megosztanám néhány gondolatomat egy-két részterületről.
Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy a sikerhez - bármi is legyen az számunkra, pénz, hírnév, dicsőség, szeretet… - talán az egyik legfontosabb eszköz a hatékony tanulás képessége. Talán nem kell bizonyítanom, hogy az iskolai tanulmányok, valamint az életünk során minket érő egyéb információk hatékony rendszerezésének, feldolgozásának képessége alapvetően meghatározza hova jutunk, kikké válunk életünk során.
Bár nem vagyok sem pedagógus, sem egyéb, közvetlenül oktatással foglakozó szakember – mérnök, programozó vagyok – az elmúlt évek során sok-sok esetben fordult elő, hogy különböző korú gyerekeket, felnőtteket tanítottam, korrepetáltam, vagy készítettem fel érettségire, felvételire, munkára. Soha nem „muszáj”-ból, mindig kíváncsiságból vállaltam a tanítást, oktatást. Voltak esetek, amikor a bukástól kellett megmenteni valakit, de voltak olyanok, akiket extra eredményekre kellett inspirálni valamilyen egyetemi felvételi kapcsán. Tanítottam zenét, nyelveket, de főleg fizikát, és matematikát.
Csupán néhány éve figyeltem fel arra, mennyire nem tudjuk, pontosabban mennyire nem is próbáljuk megérteni, hogy valakinek mi zajlik a fejében, amikor tanul. Amíg a gyerek jó jegyeket hoz az iskolából, és nem is hülyül bele a tanulásba, igazából nem foglakozunk azzal, hogyan, milyen módszerekkel, technikákkal éri el az eredményeit.
Tanulni lehet sírva, nyögve, keservesen, de lehet könnyedén, gyorsan és örömmel teli módon is. Meglepő, hogy az iskolában valójában nem tanítanak tanulni, holott boldogulásunk a középiskolában, főiskolán, egyetemen, de később az életben bármikor alapvetően attól függ, mennyire tanultunk meg korábban jól, és hatékonyan tanulni. Attól, hogy milyen gyorsan és milyen hatásfokkal dolgozzuk fel a szükséges információkat, és hogyan tároljuk elménkben, hogy azt képesek legyünk - szükség esetén - gyorsan és veszteség nélkül visszanyerni.
A valóságban, ha jobban körülnézünk, azt látjuk, hogy vannak jól tanuló diákok, akik valahogy ösztönösen, még időben rájöttek a tanulás „trükkjére”, de vannak olyanok is, akik bár jó képességekkel rendelkeznek soha, vagy az életük során túl későn jönnek rá mit, és hogyan kellet volna tenniük.
Nem olyan régen részt vettem egy „tanulás-kontroll” című tanfolyamon (részletek a http://www.tanulaskontroll.hu oldalon), melyet Bakos Kornél agykontroll oktató tartott egy csapat középiskolás és főiskolai, egyetemi hallgató számára nagy-nagy sikerrel. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, mennyire fontos lenne, hogy gyermekeink már középiskolás korukban megismerjék a kurzus anyagát. Az, hogy milyen fontos lenne a tanulás hatékonyságát meghatározó tényezők bemutatása, az egyes módszerek, tanulási technikák elsajátítása.
Úgy gondolom, hogy információ-robbanástól feszített korunkban nem tudjuk eléggé hangsúlyozni gyermekeink tanulási képességének fejlesztését. Igen, annak fejlesztését, mivel a legszebb a tanulási készségekben, hogy azok tanulhatók, fejleszthetők, és ha nem akarjuk, hogy gyermekeink lemeradjanak, akkor fejlesztenunk is kell.
Ismerjük a klasszikus viccet, amikor az egyetemistát megkérdezik, mennyi idő alatt lenne képes megtanulni tökéletesen kínaiul, ő visszakérdez - mikor kell vizsgázni?
Nos, a következőkben bemutatom, mit tegyünk és hogyan annak érdekében, hogy a fenti kérdés hallatán nekünk is az legyen az egyetlen kérdésünk, hogy mikor kell vizsgázni. Azt, hogy hogyan fogunk felkészülni, akkor már pontosan tudni fogjuk.
gptr
